A férfi meddőség hátterében sokféle ok állhat: hormonális eltérés, hereeredetű károsodás, varicocele, gyulladás, korábbi műtét, életmódbeli vagy környezeti ártalom, illetve bizonyos esetekben genetikai eltérés. A genetikai okok különösen akkor kerülnek előtérbe, ha a spermiumszám nagyon alacsony, ha az ondóban egyáltalán nincs spermium, vagy ha a here működése a vizsgálatok alapján súlyosan károsodott.
Fontos hangsúlyozni, hogy a genetikai vizsgálat nem minden férfi meddőségi esetben szükséges. Enyhébb spermaképromlás, izolált mozgás- vagy alaki eltérés esetén gyakran először az andrológiai kivizsgálás, hormonvizsgálat, here ultrahang, életmódbeli tényezők, gyulladásos okok és egyéb kezelhető eltérések tisztázása indokolt. Genetikai vizsgálatot akkor érdemes kérni, ha annak eredménye valóban befolyásolhatja a további kezelési tervet, a lombikprogram irányát, a herebiopszia esélyének megítélését vagy az öröklődési kockázatot.
Miért fontos a genetikai háttér vizsgálata férfi meddőségben?
A genetikai eltérések több módon okozhatnak férfi meddőséget. Egyes eltérések közvetlenül rontják a here spermiumtermelő képességét. Mások a spermiumok érését, mozgását vagy a hímivarsejt képződésének szabályozását befolyásolják. Vannak olyan genetikai állapotok is, amelyek nem a spermiumtermelést rontják, hanem az ondóutak fejlődését érintik, például az ondóvezeték veleszületett hiánya esetén.
A genetikai vizsgálat jelentősége három fő területen jelenik meg.
Egyrészt segíthet megmagyarázni, miért nagyon alacsony a spermiumszám vagy miért nincs spermium az ondóban. Másrészt segíthet megítélni, hogy van-e reális esély spermium nyerésére herebiopszia vagy mikro-sebészeti spermiumkinyerés során. Harmadrészt fontos lehet a pár számára az öröklődési kockázat tisztázása, különösen ICSI-kezelés előtt, amikor egyetlen spermium felhasználásával történik a petesejt megtermékenyítése.
Mikor merül fel genetikai ok férfi meddőségben?
Genetikai háttérre elsősorban az alábbi helyzetekben kell gondolni:
- azoospermia esetén, amikor az ondóban ismételten nem található spermium,
- nagyon súlyos oligozoospermia esetén,
- tartósan nagyon alacsony spermiumszám esetén,
- kisméretű vagy sorvadt herék esetén,
- magas FSH-szinttel járó hereeredetű károsodás esetén,
- fejlődési rendellenesség, kétoldali ondóvezeték-hiány vagy nagyon alacsony ondótérfogat esetén,
- ismételten sikertelen reprodukciós kezelések esetén, ha a férfi oldali tényező súlyos,
- családi halmozódás, ismert genetikai betegség vagy korábbi kromoszómaeltérés esetén.
A genetikai vizsgálat indikációját mindig a teljes kép alapján kell megítélni: spermakép, hormonok, fizikális vizsgálat, here ultrahang, herevolumen, korábbi betegségek, műtétek és a pár reprodukciós terve alapján.
Melyek a legfontosabb genetikai okok férfi meddőségben?
Kromoszómaeltérések
A kromoszómaeltérések a férfi meddőség egyik legfontosabb genetikai okcsoportját jelentik. Ezek lehetnek számbeli vagy szerkezeti eltérések. A leggyakoribb klinikailag jelentős eltérés a Klinefelter-szindróma, de előfordulhatnak kiegyensúlyozott transzlokációk, inverziók vagy mozaikos kromoszómaeltérések is.
A kromoszómaeltérés gyanúja különösen akkor merül fel, ha a spermiumszám nagyon alacsony, ha azoospermia áll fenn, ha a herék kisméretűek, vagy ha a hormonprofil hereeredetű károsodásra utal. A kromoszómaeltérések felismerése nemcsak diagnosztikai jelentőségű, hanem a reprodukciós tervezés és genetikai tanácsadás miatt is fontos.
Klinefelter-szindróma
A Klinefelter-szindróma a férfi meddőség egyik legismertebb genetikai oka. Leggyakrabban 47,XXY kromoszómaképlettel jár, de mozaikos formái is előfordulhatnak. A klasszikus forma esetén a herék általában kisebbek, a spermiumtermelés súlyosan károsodott, az FSH és LH gyakran magas, a tesztoszteronszint pedig alacsonyabb vagy alsó normál tartományú lehet.
A Klinefelter-szindrómás férfiaknál gyakori az azoospermia, de ez nem jelenti automatikusan azt, hogy soha nem nyerhető spermium. Bizonyos esetekben herebiopszia vagy mikro-sebészeti spermiumkinyerés során található spermium, amely ICSI-kezeléshez felhasználható. Ennek esélye egyéni, függ az életkortól, a hereállománytól, a hormonális állapottól és attól, hogy mozaikos vagy klasszikus formáról van-e szó.
A diagnózis nemcsak gyermekvállalási szempontból fontos. Klinefelter-szindróma esetén figyelni kell a tesztoszteronhiány tüneteire, a csontanyagcserére, az anyagcsere- és kardiovaszkuláris kockázatra, valamint a hosszú távú andrológiai gondozásra is.
Y-kromoszóma mikrodeléció
A Y-kromoszóma mikrodeléció a súlyos férfi meddőség egyik fontos genetikai oka. A Y-kromoszóma bizonyos régiói, az úgynevezett AZF-régiók, kulcsszerepet játszanak a spermiumtermelésben. Ha ezekből a régiókból egy rész hiányzik, a spermiumtermelés súlyosan károsodhat vagy teljesen hiányozhat.
A legfontosabb régiók:
- AZFa,
- AZFb,
- AZFc,
- kombinált AZF-deléciók.
Az egyes deléciótípusok prognózisa eltérő. AZFa és AZFb teljes deléció esetén a spermiumkinyerés esélye általában nagyon rossz, ezért herebiopszia sok esetben nem javasolt vagy csak nagyon körültekintő mérlegelés után. AZFc-deléció esetén ezzel szemben bizonyos esetekben még található spermium az ondóban vagy nyerhető spermium herebiopsziával.
A Y-kromoszóma mikrodeléció vizsgálata nem általános szűrővizsgálat. Elsősorban azoospermia vagy extrém súlyos oligozoospermia esetén indokolt. A gyakorlatban akkor van valódi jelentősége, ha a spermiumszám rendkívül alacsony, különösen ha a teljes spermiumszám 1 millió/ejakulátum alatti, vagy ha ismételten azoospermia igazolódik.
Ha Y-kromoszóma mikrodeléció mellett saját spermium felhasználásával ICSI történik, fontos tudni, hogy a fiú utód örökölheti az adott Y-kromoszóma eltérést, és nála később szintén jelentkezhet termékenységi probléma. Ezért ilyen esetben genetikai tanácsadás javasolt.
CFTR-mutáció és az ondóvezeték veleszületett hiánya
A CFTR-gén eltérései nemcsak cisztás fibrózissal, hanem férfi meddőséggel is összefügghetnek. Különösen akkor kell erre gondolni, ha az ondóvezeték egyik vagy mindkét oldalon veleszületetten hiányzik. Ezt az állapotot CBAVD-nek nevezik, vagyis congenital bilateral absence of the vas deferens.
Ilyenkor a here spermiumtermelése sok esetben megtartott lehet, de a spermiumok nem jutnak ki az ondóba, mert a kivezető rendszer hiányzik vagy fejletlen. Az ondó gyakran nagyon kis mennyiségű, savasabb kémhatású lehet, és a spermiumszám nulla.
CFTR-vizsgálat akkor merül fel, ha:
- kétoldali ondóvezeték-hiány gyanúja áll fenn,
- obstruktív azoospermia valószínű,
- nagyon alacsony ondótérfogat és jellegzetes fizikális lelet van,
- reprodukciós kezelés előtt az öröklődési kockázat tisztázása szükséges.
Ha CFTR-mutáció igazolódik, a női partner genetikai vizsgálata is indokolt lehet, mert ha mindkét fél hordoz bizonyos CFTR-eltérést, a gyermeknél cisztás fibrózis vagy CFTR-rel összefüggő betegség kockázata merülhet fel.
Kariotípus-eltérések
A kariotípus-vizsgálat a kromoszómák számát és nagyobb szerkezeti eltéréseit vizsgálja. Férfi meddőségben főként azoospermia, súlyos oligozoospermia, ismételt reprodukciós sikertelenség vagy vetélés esetén lehet jelentősége.
A kariotípus-vizsgálat kimutathat például:
- Klinefelter-szindrómát,
- mozaikos kromoszómaeltérést,
- kiegyensúlyozott transzlokációt,
- inverziót,
- egyéb számbeli vagy szerkezeti kromoszómaeltérést.
Kiegyensúlyozott transzlokáció esetén a férfi akár teljesen egészséges lehet, mégis fokozódhat a vetélés, sikertelen beágyazódás vagy kromoszómahibás embriók kockázata. Ilyenkor a reprodukciós centrum genetikai tanácsadást és adott esetben embriógenetikai vizsgálatot is javasolhat.
Ritkább monogénes eltérések és új genetikai vizsgálati lehetőségek
Az utóbbi években egyre több olyan gén vált ismertté, amely férfi meddőséggel, súlyos spermiumtermelési zavarral, spermium-mozgási zavarral vagy spermiumfejlődési rendellenességgel hozható összefüggésbe. Ide tartozhatnak például a spermatogenezist, a csillómozgást, a meiosist, a spermiumfej és farok kialakulását, illetve a here hormonális szabályozását befolyásoló gének.
A klasszikus genetikai vizsgálatok – kariotípus, Y-kromoszóma mikrodeléció, CFTR – mellett ma már egyre gyakrabban merülnek fel célzott meddőségi génpanelek, exom alapú vizsgálatok és újgenerációs szekvenálási módszerek. Ezek különösen azokban az esetekben lehetnek érdekesek, amikor súlyos férfi meddőség áll fenn, de az alap genetikai vizsgálatok negatívak.
Fontos azonban óvatosan fogalmazni: ezek az új vizsgálatok ígéretesek, de nem minden esetben tartoznak a rutinszerű kivizsgáláshoz. Sok gén esetében még nem teljesen egyértelmű, hogy egy adott variáns valóban betegséget okoz-e, vagy csak egy ritka, bizonytalan jelentőségű eltérés. Ezért az ilyen eredményeket mindig klinikai képpel együtt, genetikus szakorvos bevonásával kell értelmezni.
TEX11
A TEX11 az egyik legismertebb újabb gén, amelyet nem obstruktív azoospermiával és súlyos spermatogenezis-zavarral hoztak összefüggésbe. A gén a meiosis, vagyis a hímivarsejtek érési osztódásának folyamatában játszik szerepet. Ha ebben a folyamatban zavar alakul ki, a spermiumképzés leállhat, és az ondóban nem jelennek meg érett spermiumok.
TEX11-eltérés főleg olyan esetekben merülhet fel, amikor azoospermia vagy nagyon súlyos oligozoospermia áll fenn, a kariotípus és az Y-kromoszóma mikrodeléció vizsgálat negatív, de a klinikai kép továbbra is genetikai eredetet valószínűsít. A TEX11 vizsgálata ma inkább speciális genetikai panel vagy exomvizsgálat részeként jön szóba, nem első vonalbeli rutinvizsgálatként.
NR5A1
Az NR5A1 gén a szteroid hormontermelés, a herefejlődés és a férfi reproduktív működés szabályozásában vesz részt. Bizonyos NR5A1-variánsok összefügghetnek herefunkció-zavarral, csökkent tesztoszterontermeléssel, súlyos oligozoospermiával vagy azoospermiával.
NR5A1 irányú vizsgálat akkor lehet érdekes, ha a férfi meddőség mellett hormonális eltérés, herefejlődési sajátosság, kisméretű here, alacsonyabb tesztoszteronszint vagy nem teljesen magyarázható hereeredetű károsodás is fennáll. Ez szintén nem általános szűrővizsgálat, hanem célzott genetikai panel részeként merülhet fel.
DMRT1
A DMRT1 a herefejlődés és a spermatogenezis szabályozásában szerepet játszó gén. Eltérései súlyos spermiumtermelési zavarral, herefejlődési rendellenességgel vagy nem obstruktív azoospermiával társulhatnak. Klinikai jelentősége főként akkor merül fel, ha a betegnek súlyos, más módon nem magyarázható hereeredetű meddősége van.
M1AP
Az M1AP a hímivarsejtek érési folyamatában, különösen a meiosis szabályozásában játszik szerepet. Egyes vizsgálatok alapján M1AP-eltérések nem obstruktív azoospermiával vagy súlyos oligozoospermiával társulhatnak. A mindennapi gyakorlatban ez a gén inkább modern meddőségi génpanelek részeként jelenhet meg.
SYCP3, SYCE1 és más meiosis-gének
A meiosis során a kromoszómák pontos párosodása és szétválása szükséges az életképes spermiumok képződéséhez. Ebben több gén, például SYCP3, SYCE1 és más synaptonemalis komplexhez kapcsolódó gének vesznek részt. Eltéréseik az érési folyamat leállásához, azoospermiához vagy súlyos spermiumtermelési zavarhoz vezethetnek.
Ezek vizsgálata főként akkor lehet indokolt, ha a herebiopszia érési leállást mutat, vagy ha nem obstruktív azoospermia áll fenn negatív alapgenetikai vizsgálatok mellett.
AURKC
Az AURKC gén eltérései klasszikusan a macrozoospermia nevű spermiumfejlődési rendellenességgel hozhatók összefüggésbe. Ilyenkor a spermiumok feje kórosan nagy lehet, gyakran több farokkal, és magas lehet a kromoszóma-rendellenességek aránya. Ha a spermaképben jellegzetes, súlyos alaki eltérés látható, genetikai háttér is felmerülhet.
DNAH1 és egyéb csilló-/flagellum-gének
A DNAH1 és több más, spermiumfarok-működéshez kapcsolódó gén eltérései súlyos spermium-motilitási zavarral, a spermiumfarok szerkezeti rendellenességével vagy teljes mozgásképtelenséggel társulhatnak. Ilyen esetekben nem feltétlenül a spermiumszám a fő probléma, hanem az, hogy a spermiumok nem képesek megfelelően mozogni.
Ha ismételten extrém súlyos asthenozoospermia, mozdulatlan spermiumok vagy jellegzetes farokfejlődési rendellenesség látható, speciális genetikai panel szóba jöhet.
DPY19L2
A DPY19L2 gén eltérései a globozoospermia egyik legismertebb genetikai okai közé tartoznak. Globozoospermia esetén a spermiumfej kerek, az akroszóma hiányozhat vagy súlyosan károsodott, ami természetes megtermékenyítési problémát okozhat. Ilyen esetekben speciális embriológiai eljárásokra és genetikai tanácsadásra is szükség lehet.
AR gén
Az androgénreceptor gén eltérései ritkábban férfi meddőséggel, csökkent androgénhatással, hormonális eltérésekkel vagy spermiumtermelési zavarral társulhatnak. AR génvizsgálat nem rutinvizsgálat, de speciális hormonális vagy fejlődési eltérések esetén genetikai centrum javasolhatja.
Meddőségi génpanelek és exomvizsgálat
A modern genetikai diagnosztika egyik új iránya a célzott férfi meddőségi génpanel. Ez több, spermatogenezissel, herefejlődéssel, meiosissal, spermium-mozgással vagy spermiumfejlődéssel kapcsolatos gént vizsgál egyszerre. Ilyen panelekben szerepelhet például a TEX11, NR5A1, DMRT1, M1AP, AURKC, DNAH1, DPY19L2, SYCP3, SYCE1 és több más gén.
Az exomvizsgálat ennél szélesebb módszer: a fehérjét kódoló génszakaszok nagy részét vizsgálja. Előnye, hogy olyan ritka genetikai eltérések is felismerhetők lehetnek, amelyek a klasszikus vizsgálatokkal nem derülnek ki. Hátránya, hogy gyakran találhatók bizonytalan jelentőségű variánsok, amelyek nem adnak egyértelmű választ, és értelmezésük genetikai szakértelmet igényel.
Jelenleg ezek a vizsgálatok főként az alábbi helyzetekben lehetnek hasznosak:
- nem obstruktív azoospermia negatív kariotípus és Y-mikrodeléció mellett,
- extrém súlyos oligozoospermia ismeretlen okból,
- herebiopsziával igazolt érési leállás,
- súlyos, jellegzetes spermiumfejlődési rendellenesség,
- ismételten sikertelen ICSI, ha férfi oldali genetikai ok gyanúja fennáll,
- családi halmozódás vagy több férfi rokon meddősége,
- olyan esetek, ahol a diagnózis a reprodukciós stratégia kiválasztását befolyásolhatja.
Betegedukációs szempontból ezt úgy érdemes megfogalmazni: a modern genetikai vizsgálatok egyre több korábban „ismeretlen eredetűnek” tartott férfi meddőségi eset hátterét képesek feltárni, de ezek még nem helyettesítik a klasszikus andrológiai kivizsgálást. A genetikai eredmény csak akkor hasznos, ha a spermaképpel, hormonlelettel, here ultrahanggal és reprodukciós tervvel együtt értelmezzük.
Ilyen irányba akkor érdemes továbblépni, ha a hagyományos andrológiai, hormonális, ultrahangos és alapgenetikai vizsgálatok nem adnak magyarázatot, de a klinikai kép alapján súlyos, veleszületett vagy családi eredetű eltérés valószínű.
Milyen genetikai vizsgálatok jönnek szóba?
Kariotípus-vizsgálat
A kariotípus-vizsgálat a kromoszómák számát és szerkezetét vizsgálja. Vérvételből történik. Elsősorban azoospermia, súlyos oligozoospermia, kisméretű herék, magas FSH-szint vagy ismételt reprodukciós sikertelenség esetén indokolt.
Y-kromoszóma mikrodeléció vizsgálat
Ez a vizsgálat azt mutatja meg, hogy hiányzik-e a Y-kromoszóma valamelyik, spermiumtermeléshez szükséges AZF-régiója. A vizsgálat indikációja főként azoospermia vagy rendkívül súlyos oligozoospermia. Enyhe vagy közepes spermaképromlás esetén általában nem első lépés.
CFTR-vizsgálat
CFTR-vizsgálat elsősorban akkor javasolt, ha obstruktív azoospermia, ondóvezeték-hiány vagy nagyon alacsony ondótérfogat merül fel. Ha eltérés igazolódik, a női partner vizsgálata is fontos lehet.
Speciális genetikai panelek
A modern genetikai panelek több meddőséggel összefüggő gént vizsgálhatnak egyszerre. Ezek használata egyre bővül, de nem minden meddőségi esetben szükségesek. A vizsgálatok értelmezése összetett, ezért genetikai tanácsadás és megfelelő klinikai kontextus nélkül nem célszerű „csak kíváncsiságból” elvégezni őket.
Mit jelent az azoospermia genetikai szempontból?
Azoospermiáról akkor beszélünk, ha az ondóban ismételt, megfelelően elvégzett vizsgálat során nem található spermium. Ez nem egyetlen diagnózis, hanem egy lelet, amely mögött többféle ok állhat.
Két nagy csoportot különítünk el.
Obstruktív azoospermia esetén a here termelhet spermiumot, de az elzáródás vagy fejlődési rendellenesség miatt a spermiumok nem jutnak ki az ondóba. Ilyen lehet például az ondóvezeték veleszületett hiánya, korábbi gyulladás, műtét vagy elzáródás.
Nem obstruktív azoospermia esetén a fő probléma a here spermiumtermelő működésében van. Ilyenkor a genetikai okok, például Klinefelter-szindróma vagy Y-kromoszóma mikrodeléció nagyobb jelentőségűek lehetnek.
Az azoospermia kivizsgálása ezért nem állhat meg annál, hogy „nincs spermium”. Tisztázni kell a herevolument, FSH/LH/tesztoszteron értékeket, ultrahangos képet, ondótérfogatot, fizikális státuszt és szükség esetén genetikai hátteret is.
Mit jelent a súlyos oligozoospermia genetikai szempontból?
Súlyos oligozoospermia esetén nagyon kevés spermium található az ondóban. Minél alacsonyabb a spermiumszám, annál nagyobb az esélye annak, hogy hereeredetű vagy genetikai háttér is szerepet játszik.
A genetikai vizsgálat szükségességét nemcsak a koncentráció alapján, hanem a teljes spermiumszám, a hormonok, a herevolumen és a klinikai kép alapján kell mérlegelni. Különösen akkor indokolt genetikai irányú gondolkodás, ha a spermiumszám extrém alacsony, ismételten rossz, és nincs egyértelműen kezelhető ok.
A Y-kromoszóma mikrodeléció vizsgálatát a gyakorlatban főként azoospermia vagy extrém súlyos oligozoospermia esetén érdemes kérni. Amennyiben a teljes spermiumszám 1 millió/ejakulátum alatti, a vizsgálat indikációja sokkal erősebb. Ennél enyhébb eltéréseknél először a teljes andrológiai kivizsgálás eredménye alapján kell dönteni.
Öröklődhet-e a férfi meddőség?
Bizonyos esetekben igen. Nem minden férfi meddőség öröklődik, és a legtöbb enyhébb spermaképromlás nem vezethető vissza egyetlen öröklődő genetikai hibára. Ugyanakkor néhány genetikai eltérés esetén az öröklődési kockázat kifejezetten fontos.
Y-kromoszóma mikrodeléció esetén, ha fiú utód születik, az eltérés átöröklődhet, és később nála is termékenységi probléma jelentkezhet. CFTR-mutáció esetén a pár mindkét tagjának hordozósága esetén a gyermeknél cisztás fibrózis vagy CFTR-rel összefüggő betegség kockázata merülhet fel. Kromoszóma transzlokáció esetén fokozódhat a vetélés vagy kromoszóma-rendellenességgel járó embriók kockázata.
Ezért súlyos férfi oldali meddőségben a genetikai vizsgálat nemcsak a férfi diagnózisáról szól, hanem a leendő gyermek és a pár reprodukciós döntései szempontjából is jelentős lehet.
Genetikai eltérés esetén lehet-e saját gyermek?
Sok esetben igen, de ez az eltérés típusától függ.
Klinefelter-szindróma esetén bizonyos esetekben herebiopsziával vagy mikro-sebészeti spermiumkinyeréssel lehet spermiumot találni, amely ICSI-kezeléshez felhasználható. Y-kromoszóma AZFc-deléció esetén szintén lehet esély spermium nyerésére. AZFa vagy AZFb teljes deléció esetén viszont a spermiumkinyerés esélye általában nagyon alacsony.
CFTR-mutációhoz társuló ondóvezeték-hiány esetén a here spermiumtermelése sokszor megtartott, ezért sebészi spermiumkinyerés és ICSI segítségével saját genetikai gyermek lehetősége fennállhat. Ebben az esetben azonban a női partner genetikai vizsgálata kiemelten fontos.
Ha saját spermium nem nyerhető, akkor a pár számára donor spermium, örökbefogadás vagy más reprodukciós út merülhet fel. Ezekről mindig személyre szabottan, megfelelő szakmai és pszichológiai támogatással érdemes dönteni.
Mikor nem érdemes túl korán genetikai vizsgálatot kérni?
Sok pár érthető módon szeretne minél gyorsabban minden lehetséges vizsgálatot elvégeztetni. A genetikai vizsgálatoknál azonban fontos a célzott indikáció. Enyhe spermaképromlás, átmeneti eredményromlás, gyulladásgyanú, életmódbeli terhelés, hormonális eltérés vagy varicocele esetén gyakran először a kezelhető okokat kell tisztázni.
Nem minden eltérés igényel genetikai vizsgálatot. Például enyhe oligozoospermia, önmagában csökkent motilitás vagy izolált teratozoospermia esetén a genetikai vizsgálat gyakran nem első lépés. Ilyenkor a kontroll spermatogram, hormonvizsgálat, here ultrahang, ondótenyésztés, gyulladásos faktorok, életmód és szükség esetén DNS-fragmentáció informatívabb lehet.
A genetikai vizsgálat akkor hasznos, ha az eredmény várhatóan megváltoztatja a kezelési döntést.
Genetikai vizsgálat lombikprogram előtt
Lombikprogram, különösen ICSI előtt a férfi oldali genetikai háttér tisztázása súlyos spermaképromlás esetén fontos lehet. ICSI során a természetes szelekció egy része megkerülhető, hiszen az embriológus egyetlen spermiumot választ ki a petesejt megtermékenyítéséhez. Ez óriási segítség súlyos férfi meddőségben, de bizonyos genetikai eltérések esetén a kockázatok megbeszélése elengedhetetlen.
Genetikai vizsgálat különösen indokolt lehet:
- azoospermia esetén,
- extrém súlyos oligozoospermia esetén,
- nagyon magas FSH és kisméretű herék mellett,
- Klinefelter-szindróma gyanúja esetén,
- ondóvezeték-hiány gyanúja esetén,
- ismert családi genetikai betegség esetén,
- ismételt vetélés vagy sikertelen beágyazódás esetén, ha kromoszómaeltérés gyanúja merül fel.
A genetikai vizsgálat eredményét reprodukciós döntés előtt célszerű andrológussal, genetikus szakorvossal és szükség esetén reprodukciós specialistával együtt értelmezni.
Mit tudunk elvégezni az andrológiai kivizsgálás során?
Az andrológiai kivizsgálás célja annak eldöntése, hogy a férfi meddőség hátterében kezelhető ok, hereeredetű károsodás, hormonális eltérés, elzáródásos ok vagy genetikai háttér valószínű-e.
A kivizsgálás részei lehetnek:
- részletes andrológiai anamnézis,
- fizikális vizsgálat,
- herevolumen és mellékhere/ondóvezeték tapintási vizsgálata,
- spermavizsgálat,
- kontroll spermatogram,
- hormonvizsgálat,
- here ultrahang,
- ondótenyésztés indokolt esetben,
- DNS-fragmentáció indokolt esetben,
- genetikai vizsgálatok célzott javaslata,
- reprodukciós centrum felé történő irányítás, ha IUI, IVF vagy ICSI szükséges.
A genetikai vizsgálatok egy része speciális laboratóriumban vagy genetikai centrumban történik. A rendelői andrológiai vizsgálat szerepe az, hogy eldöntsük, mikor van ezekre valóban szükség, és hogyan befolyásolják a további kezelési tervet.
Milyen lelet esetén milyen genetikai vizsgálat merül fel?
Azoospermia
Ismételt azoospermia esetén genetikai vizsgálat gyakran indokolt, különösen ha a hormonprofil nem obstruktív, hereeredetű károsodásra utal. Ilyenkor kariotípus-vizsgálat és Y-kromoszóma mikrodeléció vizsgálat is felmerülhet. Alacsony ondótérfogat és ondóvezeték-hiány gyanúja esetén CFTR-vizsgálat is indokolt lehet.
Extrém súlyos oligozoospermia
Nagyon alacsony spermiumszám esetén, főleg ha a teljes spermiumszám 1 millió/ejakulátum alatti, Y-kromoszóma mikrodeléció vizsgálat mérlegelendő. Kariotípus-vizsgálat szintén szóba jöhet, különösen magas FSH, kisméretű herék vagy súlyos hereeredetű károsodás esetén.
Alacsony ondótérfogat, normális herevolumen, azoospermia
Ebben a helyzetben obstruktív ok vagy ondóvezeték-hiány is felmerülhet. Ha az ondóvezeték nem tapintható vagy CBAVD gyanúja áll fenn, CFTR-vizsgálat javasolható.
Ismételt vetélés vagy sikertelen lombik
Ilyenkor nemcsak a férfi spermaképe, hanem a pár genetikai háttere is fontos lehet. Kariotípus-vizsgálat mindkét félnél szóba jöhet, különösen kiegyensúlyozott transzlokáció gyanúja esetén.
Gyakori kérdések
Minden férfi meddőség esetén kell genetikai vizsgálat?
Nem. A genetikai vizsgálat célzott vizsgálat, amely főleg azoospermia, extrém súlyos oligozoospermia, kisméretű herék, magas FSH, ondóvezeték-hiány vagy ismételt reprodukciós sikertelenség esetén indokolt.
Rossz spermakép esetén rögtön genetikai vizsgálat kell?
Nem feltétlenül. Először tisztázni kell, mennyire súlyos az eltérés, ismételten fennáll-e, van-e hormonális, ultrahangos, gyulladásos, életmódbeli vagy hereeredetű magyarázat. Enyhébb eltéréseknél a genetikai vizsgálat gyakran nem első lépés.
Mikor kell Y-kromoszóma mikrodeléció vizsgálat?
Leginkább azoospermia vagy extrém súlyos oligozoospermia esetén. A gyakorlatban különösen akkor erős az indikáció, ha a teljes spermiumszám 1 millió/ejakulátum alatti, vagy ismételt vizsgálatokkal nem található spermium az ondóban.
Mit jelent, ha AZFc-deléció igazolódik?
AZFc-deléció esetén a spermiumtermelés súlyosan károsodhat, de bizonyos esetekben még található spermium az ondóban vagy nyerhető spermium herebiopsziával. ICSI segítségével saját genetikai gyermek lehetősége felmerülhet, de fiú utód esetén az Y-kromoszóma eltérés öröklődhet.
Mit jelent, ha AZFa vagy AZFb deléció igazolódik?
Teljes AZFa vagy AZFb deléció esetén a spermiumkinyerés esélye általában nagyon rossz. Ilyenkor a herebiopszia haszna erősen kérdéses, és a párnak részletes andrológiai és genetikai tanácsadás javasolt.
Klinefelter-szindróma esetén lehet saját gyermek?
Bizonyos esetekben igen. Bár a klasszikus Klinefelter-szindrómában gyakori az azoospermia, herebiopszia vagy mikro-sebészeti spermiumkinyerés során egyes férfiaknál található spermium, amely ICSI-kezeléshez felhasználható. Az esély egyéni, ezért részletes kivizsgálás szükséges.
CFTR-mutáció esetén mit kell vizsgálni?
Ha a férfinál CFTR-mutáció vagy ondóvezeték-hiány igazolódik, a női partner CFTR-hordozóságának vizsgálata is fontos lehet. Ez segít megítélni a gyermeknél jelentkező öröklődési kockázatot.
A genetikai eltérés kezelhető?
A genetikai eltérést önmagában általában nem lehet „meggyógyítani”. A kezelés célja ilyenkor a reprodukciós lehetőségek pontos megtervezése, spermiumkinyerés esélyének megítélése, ICSI lehetőségének mérlegelése és az öröklődési kockázat tisztázása.
Ha genetikai vizsgálat negatív, akkor biztosan nincs genetikai ok?
Nem feltétlenül. Az alap genetikai vizsgálatok a legfontosabb ismert eltéréseket keresik, de nem zárnak ki minden ritka génhibát vagy összetett genetikai hátteret. A negatív eredmény azonban sok esetben megnyugtató, és segíti a további kezelési tervet.